Ő az egyik kedvencem. Nem csak azért, mert eszembe juttatja, hogy meg kell becsülni dolgainkat, hanem azért is, mert véleményem szerint tömörségével roppant kifejező is lett egyben.
K!
Arcátlan aggályodnak argumentuma alacsony,
Álmodozás, áhítatnak árnyékában állhattál!
Béna, balfék barom – bijekciót beléjed, bizony!
Cincoghatol: cafatokra céltalanul cibálnád!
Csalogányodért, csacska, csak csenevészként csatázhatsz,
Dicső dobogóját, délceg dalia dédelgeti
Ekésbarom! Elméd előjelével elárasztasz!
Értetlenségedtől, érzem, érzéki émelyegni.
Felelj: felhergelt fanyar, fájdalmas feleszmélésed?
Gerjeszt galibát gőgöd, goromba, gondteljes golyhó?
Gyötri gyomrodat gyanakvásnak gyűlölt gyülemlése?
Hurkol halált hevenysége, ha helyzete harapós?
„Ingerült igazlelkem indirekte igazoltam,
Így írtam, íme: ízetlen ívásokra ítélve.
Jóllakhatok jámborságommal? Ja, jócskán jól jártam.
Kussolok – kikacaghat. Kábán kullogok – kilőve.”
2010. November 24.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kuksi88 2012.06.27. 14:33:35
mert ez nekem rengeteg kellemes percet szerzett. :)