Gondolák

Régóta szándékomban állt már egy nagy összefoglaló véleményt írni a Harry Potter könyvek és filmváltozataik összahasonlítását illetően, és most, hogy már minden film kijött, úgy érzem, hogy eljött ennek is az ideje. Nem fogok pontozgatni, meg semmi ilyen, mert szerintem az egész saga nagyszerű, szóval ezen kár lenne vitatkozni, Inkább csak személyes véleményről lesz szó. No, vágjunk is bele.

Harry Potter és a Bölcsek Köve

1. A borító

            Gyerekkoromban elég sokszor konfrontálódtam már a HP könyvek borítóival (akkor még az első négy részt lehetett közkézen forgatva látni), és be kell valljam, hogy egészen kirázott tőlük a hideg. De komolyan. Őszintén szólva ez egy fő oka volt annak, hogy én annak idején egyáltalán nem is akartam őket elolvasni, bármennyire is hallottam róla mindenféle jót. De mi is az én bajom ezekkel. A bölcsek kövének a borítója még az elmegy ketegória – azért ez még egészen tűrhető. Bár hogy Harrynek miért borvirágos az orra, az számomra örök rejtély marad, de mindegy.

2. Könyv vs. Film

              Maga a filmes tartalom tulajdonképpen 1:1-ben leköveti a könyvet. Ez nem is csoda, elvégre ez a nyitófejezet nagyon rövid, és egyszerű felépítésű, könnyen bele lehetett rakni mindent, ami kellett. A film látványvilága tulajdonképpen ugyanazt az élményt nyújtja, mint a könyv: a kis naiv fiú egyszeriben belecsöppen egy varázsvilágba, ahol minden új, szép, és mesebeli, és ahol barátokat szerez magányos évei után bla bla bla, tudjuk. A történet végén Voldemort megjelenése a filmben lényegesen le volt butítva, hogy úgy mondjam: ez azért érezhetően jobb volt a könyvben. Viszont, ami egy nagyon fontos tényező, hogy a könyvbéli Harry, hogy szépen fejezzem ki magam, egy pöcs. Nekem valahogy abszólút az unszimpatikus kategóriába esett a srác több megmozdulása miatt is. Például az a mondata, amit Nevillnek mondott a házakba való beosztása után: „Te legalább nem a tetves mardekárba kerültél”. Erősen érződik itt valamiféle mélyről jövő, szinte vallási fanatizmusba csapó gyűlölet a mardekár iránt, de igazából nem is tudjuk, hogy miért. Valahogy nincs rá oka, hogy így érezzen, és ezt szeretem is a filmben, hogy Harry sokkal inkább hihetőbb karakter a visszahúzodottabb, és nyugodtabb lelkivilágával. Meg volt egy megnyilvánulása, mikor Hermionét elküldte a picsába, de mindegy. Azt mondom, hogy az első könyv alapján Harryt nagyon könnyen meg lehet utálni – azért a filmben 1000-szer szerethetőbb karakter. Az első könyv után egyáltalán nem is biztos, hogy továbbolvasnám a sorozatot – ha nem tudnám, hogy milyen irányba megy el a sorozat. De egyezzünk ki döntetlenben.