Oké, először is egy másik kérdés: hogyan kerültem én egy celeb-partiba? Ugye ezt akartad megkérdezni? Nos, először is: szó nem volt arról, hogy ilyesmi lesz - én csak és kizárólag sajtósként voltam jelen egy állófogadáson, ami egyik pillanatról a másikra áttranszformálódott egy giccses celeb-parádéba. Másodszor: kíváncsi voltam hogy néz ki egy ilyesmi, elvégre még sosem voltam hasonlón. Harmadszor pedig: ingyen volt a pia, emberek! Még a kaja is! Szóval igen, burzsuj zsidó vagyok, nyilván, bár én nem tudok róla továbbra sem, de tökmindegy.
No, hogyan is nézett ki ez az egész. Elvonultam egy tál kajával egy félreeső kis zugba, ahol egy nő a Joy magazintól, és a fianceé-ja voltak. Tőlük korábban megérdeklődtem, hogy itt igazából mit is kellene nekem most csinálnom, amire kedvesen annyit válaszoltak, hogy egyél-igyál, amennyi jól esik, szóval én így is tettem. Aztán egyszer csak feltűnt a Karsai Zita. Na, most én ezt a nőt már TV-n keresztül is irritálónak találtam, de így élőben, ahogyan ott picsáskodva pózolgatott, meg vinnyogott, attól kiesett a kaja a számból, de amiért ez mégsem történt meg az a fotósa miatt volt, aki – csak hogy minél előnyösebb pózból kaphassa le azt a tepedelem ribancot – beletaposott a hasnyálmirigyembe, amitől kissé meglepetten felpattantam ültő helyemből. Elkezdett jópofáskodni, meg vigyorogni rám, amire én csak unott fejjel néztem, és pislogtam. Ezután egy 10 másodperces farkasszemezés következett, ami alatt szép lassan leolvadt a vigyor orcájáról, és én egész konkrétan úgy vettem észre, hogy rögtön el is sápadt. Pedig esküszöm, hogy nem voltak vele semmiféle rossz szándékaim a kibelezésen kívül. Aztán egyik pillanatról a másikra eltűntek.
- Pár (egyébként méregdrága) koktéllal később -
Az volt a lényeg, (hukk) hogy felírhattál egy kártyára valamilyen kívánságot, és ha az kellőképp fantáziadús volt, akkor 200.000 Ft-ig megvalósították. Tök véletlenül épp az általam befoglalt helyet találta meg a „zsűri”. Én tök nyugisan ettem-ittam továbbra is, és figyeltem, hogy mi zajlik körülöttem. Persze az én kártyámat, mely szerint „az én életemet 200.000 Ft tenné könnyebbé” rögtön elvetette a főkoca, aki a csülkeivel válogatta a kívánságokat. Na itt már kicsit azért éreztem, hogy itt valami igen hülye ötlet megvalósítása fog értelmet nyerni, és amikor egyszer csak megláttam, hogy velem szemben leült Ada, akkor minden világossá vált. ÚRISTEN AZ A NŐ! Ilyen sárgás-barna szolis undormány, és az istenadta förmedvény képes volt ZÖLD ruhában megjelenni! Úgy nézett ki, mint egy narancs! ÉS ráadásul ahogyan ott gügyögött, meg vihogott, mint egy 12 éves hülyegyerek, hát az valami borzalom volt. KÉTGYEREKES anyáról beszélünk, tenném hozzá! Aztán figyelgettem még ez este folyamán, de 5 percnél tovább egy pasi mellett nem láttam, szóval no comment. Ja, hogy ki nyerte a versenyt? Második Smuck Andor volt, aki egy MOSOLYT kért valamilyen nőtől (amilyen kőgazdag és zsírdisznó másra mire is vágyhatna, ugyebár) az első pedig Hajas László, akiről ugyebár tudjuk, hogy azért híres, meeeeert… őőőő… hát szóval azért meeeert… hajat vág. ÍÍÍGY BIZONY! Levágja az emberek haját. Ő biciklitárolót kért. Mert neki ilyesmire ugye nem futja. Itt igazából már teljesen kész voltam (szörnyű piák voltak, embereeeeek) szal jobbnak láttam, ha eljövök.
Akit láttam még: Volt ott valami szakállas fazon, aki mikor megérkezett a KOCA nőjével, akkor 100 millió fotós raja vette félkörbe, és vadul kattogtattak rá, mindezt úgy, hogy a fazon mögött ültem, tehát kb. megvakítottak a rohadékok. Persze ő is oda ült le, ahol én voltam, és nekem igazából az tetszett, ahogy nézett rám, és egyrészt nem tudott hová tenni, másrészt pedig láthatóan zavarta, hogy nekem halvány fingom nincs arról, hogy ő ki a bánatos nyavalya. (Adán egész hasonló jeleket véltem felfedezni). Feltűnt a VIVÁ-s Ben is, aki elképesztően irritáló volt, pedig csak ide-oda mászkált. Hajas László még egészen kultúrált volt. Smuck Andorrol nem tudtam, hogy már ennyire redvadék hájas. Ja és rohadt nagy a lába: nem is cipőben mászkált, hanem két hatalmas kenuban. Volt még ott egy ilyen baráti társaság, olyan 40 esek, akik között volt egy lóarcú nő, akinek olyan bicepsze volt, mint a derekam. NAGGGYON nőies volt, kérem szépen. Ők megkértek, hogy készítsek róluk képeket (mivel ők is megtaláltak) de annyira elképesztően degeneráltak voltak, hogy majd elsírtam magam tőlük. Mint valami gyogyós tini-csürhe. Fúj, szörnyű volt az egész! Többszörösen is bebizonyítottam magamnak, hogy sosem akarok a budapesti éjszaka élőlénye lenni!
Tehát mi a válasz a feltett kérdésre? Baromi egyszerű: legyél egy istenverte degenerált vadbarom, aki imád bulájozni, pózolgatni, játszani az eszét, és szolizni. Voilá: instant CELEB!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.