Gondolák

            Ami szintén az algebrával kapcsolatosan jött elő, az egy igen érdekes esemény volt. Ugyebár az a töménytelen mennyiségű, szabályokkal, definíciókkal és tételekkel teli szarputtyony, amit lenyomtak a torkomon, és beszennyezték vele az én kreatív elmémet, bizony igen durva rémálmokat és hát konstans álmatlanságot okozott hosszú-hosszú hónapokon át. Ezt igazán senki a büdös kurva életben nem érthet meg, csakis az, aki akkor velem ugyanezeket a kínzó élményeket átélte. Senki más. Azt mondhatja nekem akárki, hogy ó, hát neki is de nehéz volt matekot tanulnia 50-60 évvel ezelőtt, holott annak köze nem volt ehhez a szinthez, meg ezekhez a követelményekhez, pláne, ha mindazt nem is egyetemen tanulta. Senki nem fogja tudni megérteni, hogy milyen iszonyatos energiabefektetéssel és mekkora áldozattal, időráfordítással járt az, hogy én azokon a tanórákon felmutassak valamit, pláne a BTK-ra való rohangálás mellett. Éppen ezért volt nekem bizarr és nyomasztó, amikor rendszeresen előfordult, hogy álmomban oldottam meg feladatokat, amiket utána összevetettem papíron, és tényleg az volt a megoldás. De mindközül a legfurcsább az volt, amikor az egyik álmomból úgy riadtam fel, hogy jól hallható, közepes hangerőn, a következő kifejezés hagyta el a szájamat: körosztási polinom.

            „Hogy mi a jó bánatos büdös franc bajom van?” – volt az első gondolatom, és emlékszem, hogy nagyon nehezen tudtam utána visszaaludni, mert egyszerűen fogalmam nem volt arról, hogy ez a bődületes frazeológia az agyam mégis mely sötét zugából furakodott elő, és mi a fenét jelent. A polinomról persze tudtam, hogy micsoda, de hogy mi köze mindennek a körhöz, meg az osztáshoz? A fejem felett egy gigantikus kérdőjel jelent meg, és másnap nekiálltam kutakodni, hogy átváltoztassam legalábbis egy felkiáltójellé, ha már ponttá alakítását esélytelennek láttam. Kiderült a kifejezésről egy s más, de nem igazán tudtam hová tenni, mert hogy még csak a közelében sem jártunk a dolognak, és alapvetően sem gondoltam, hogy épp ez a téma előjöhetne egyáltalán mátrixok, determinánsok meg komplex számok mellett. Másokat is kérdeztem, hogy hallottak-e már erről, vagy hogy „ezt most tényleg vettük-e, csak én maradtam le róla, vagy mi a bánat van, valaki mondja már meg, hát megőrjít ez a szar!”, de senki nem tudott hozzá se szólni a toposzhoz. Hát itt annyiban hagytam a dolgot, és elengedtem, mert teljesen fölösleges volt megint olyan témának utánajárnom, ami plusz tudás, ergo csak arra jó, hogy a zárthelyin majd jól bekavarjon, már megint. De itt jön a csavar: jónéhány héttel később pontosan ez a téma jött elő, ugyanis a polinomok számelméletével kezdtük el foglalkozni, és ott bizony ez egy megkerülhetetlen kifejezés. És hiába néztem utána, semmire nem mentem vele, ugyanúgy szenvedtem, hogy megtanuljam azt a fost! De aztán mindaz sem a zh-n sem a vizsgán és azóta sem a büdös életben egyszer nem jött elő. Buksisimi annak a csodálatosan jövőbelátó, de mégis degenerált hülye agyamnak: miért ilyen faszságokat álmodok meg előre, miért? Lottószámok, HAHÓÓÓ, te vadbaroooom!

Michael Kay - A S.U.L.II.