Gondolák

            Még karácsony előtt persze túl kellett jussak a zh-k utáni javítókon, illetve sajnos ezek javarészt gyak UV-k voltak, amikből volt egy pár, konkrétan az elemi matek, algebra, számelmélet és a kalkulus. A gyakorlati utóvizsga írására akkor került sor, ha a két zh közül akár az egyik is elégtelen volt. Vagy ha persze mindkettő, akkor javítani nem lehetett mindkettőből. Ezek tárgyanként változtak, volt olyan, ahol lehetett egyszerre mindkettőből is, de az első félévben erről szó sem lehetett. Mindenesetre nekem sikerült jó nagyokat szívjak ezekkel az UV-kkal, mert előfordult olyan, hogy egy napra három esett, gyors egymásutánban. Ami érdekes volt például a számelmélettel kapcsolatosan, hogy ott a tárgy teljesíthetőségének feltétele volt, hogy voltak beadandó feladatok, és azok voltak értékelve a „tanár” által egy OK-val. Összesen 9-et lehetett szerezni, ha 4 OK-d volt, plusz a két zh, akkor meglett a tárgy. Pontosan emlékszem az utolsó gyakra, amikor mindenki ott szenvedett, hogy meglegyen neki a 4. OK-ja, izzadtak össze-vissza, míg az egész csoportból én voltam az egyetlen, akinek mind a 9 megvolt. Tippelj, vajon ki volt az egyetlen, aki gyak UV-ra ment, na? Kicsit se baszta fel az agyamat az egekbe, á, DEHOGYIS!

            Az elemi matek UV az egy kész parádé volt. Nem is tudom már, hogy melyik eldugott pincében tartották, és épp melyik másik UV-ról estem be rá zihálva, mint egy drogos vaddisznó, de az biztos, hogy arra a vizsgára aztán készülni nem lehetett, mert egyszerűen nem volt egy konkrét elképzelés, hogy mégis mi az elvárás, mik a kategóriák, vagy mi a bánatos faszról akarna egyáltalán szólni a tárgy. Ott az lehetett a vizsgán, ami lenni akart: az a ZH önmagát gyártotta le, konkrétan. Persze, hogy esélytelen volt az egész, de volt ott egy kis hörcsögképű gyerek, aki a zh teljes időtartama alatt szó szerint nyögdécselt, szipogott, sírt és azt nyavajogta megállás nélkül, hogy: „Nyem akarok megbuknyi”. Hát valami hihetetlen volt az a gyerek. Persze hiába nyugtatgatta ott a tanár, vagy épp az a srác, aki szerint nem is létezik a matematika, ugyebár (én komolyan nem értem, hogy neki mi volt az elképzelése arról a szakról amúgy), hogy van rosszabb annál, mint hogy megbuksz egy vizsgán, a kisfiú szorgosan fújta a zsebkendőket és törölte könnyeit a pulóverébe. Komédia volt az egész, pláne, hogy kb, 15 emberre képesek voltak két felügyelő tanárt is berakni, míg jóval nagyobb létszámú csoportra épp csak egy jutott. Őrület, teljes fejetlenség. Ami a vicces volt a dologban, hogy amikor elvittem aláíratni az Indexemet, akkor aki a kalkulus előadásomat tartotta meg is jegyezte, hogy ő még ilyet nem is látott, hogy valakinek ennyi gyak UV-ja legyen, és azok sikerüljenek is. De ezután azért kedvesen a figyelmembe is ajánlotta, hogy válasszak más szakot, ha ennyire nem megy a dolog. Aminek épp az előbb mondott ellent, mivel az UVk mégiscsak sikerültek. Legszívesebben lefejeltem volna ott helyben, ez kétségtelen.

Michael Kay - A S.U.L.II.