Gondolák

          Az élet úgy hozta, hogy lehetőségem nyílt elutazni Angliába. Mármint Anglia-Angliába, nem Írország- Angliába, vagy Wales-Angliába, mint ahogyan azt sokan gondolják, hogy amúgy ugyanaz, mert hát nem. Szóval egész konkrétan Londonról van szó. Leginkább azoknak ajánlom ezt a bejegyzést, akik még nem ültek repülőgépen.

          A jegyet hónapokkal előre érdemes lefoglalni, mert úgy kedvezményesebb a dolog. A Wizz Air-t választottam prédámul, mivel úgy hírlett, hogy azzal egészen baráti áron megoldható az utazás (és hát amúgy sem a kényelmi szolgáltatások érdekeltek, hanem maga az út). Rögtön egy felütéssel kezdődött a dolog: megdöbbenve tapasztaltam, hogy semmiféle repülőjegyet nem fogok kézhez kapni. Mindösszesen egy beszállókártyára lesz szükségem, ami nem más, mint egy A/4-es papírlap, amit én nyomtatok ki. Egy közönséges nyomtatóval. Nem tudom, láttunk-e már filmeket, amelyben repjegyet mutatnak fel beszálláskor, vagy azt osztogatnak a kapuknál. Annak azért van egyfajta fílingje, és nem utolsó sorban emlékként el lehet rakni. Na hát ezt felejtsük el: egy szimpla A/4 es lapot képzeljünk a helyébe, amin van egy ilyen krix-krax vonalkód, amit leolvasnak, és voilá – felengednek a gépre. Tök kiábrándító…

            Budapesten a reptérre eljutni pofonegyszerű: rendszeresen járnak oda buszok, amikre jók a bérletek, mivel közigazgatási területen belül van. Nekem 6:00 - kor ment a gépem, és éjszakai járatokkal közelítettem meg a helyszínt. Igen korán indultam el, és elég sokáig tartott az út (kb. 2,5 óra), eléggé hideg volt, néhol fél órákat is fagyoskodni kellett, de 4 után már a reptéren voltam. Becsekkoltam a papírlapommal, megkaptam a szalagot a csomagomra, és mentem a detektorokhoz. Persze becsipogtam, szóval letapogattak, aztán levetették még a cipőmet is, és fura mód a lábamnál jelzett valamit a gép, de aztán továbbengedtek. Mikor beértem a terminálokhoz, akkor egy egészen furcsa kép fogadott: mintha egy másik világba léptem volna be. Eszembe nem jutott volna, hogy még mindig Budapesten vagyok. Olyan volt, mint egy város a városon belül. De valami egészen más város - furcsa, és idegen. És indokolatlanul tiszta!

          Hamar kerestem egy helyet, mert a szemeim égtek, mint az állat, és úgy voltam vele, hogy ideje lenne felkészülni arra, hogy 10 km magasra fogok felröppenni, ami ugye akrofobiásként nem volt épp egy elhanyagolható faktor. A beszállásnál persze sikerült eltévednem, ugyanis nem figyeltem, hogy a máshová írták ki a járat indulását, de aztán csak megtaláltam a sort (nem sokan mentek azért reggel 6 - kor bárhová is). Amikor már majdnem a kapuhoz értem kiállítottak a sorból, és kérték a beszállópapírosomat. Persze ezen nem lepődtem meg, szal tök nyugodtan viselkedtem. Amikor csak kiderült, hogy nem vagyok terrorista, akkor átadtam a papírfecnimet, amiről letéptek egy csíkot, és aszondták, hogy viszonlátás’. Na ok, gondoltam akkor most fogok bemasírozni a gépbe. Hát nein. Mikor leértem a lépcsőn, akkor egy (Malévos)busz fogadott. Wtf – gondoltam, és pár másodpercig csak álltam és pislogtam. Mondta egy fazon, hogy a mellettem lévőbe lehet menni. He? – gondoltam, és totál zavarodottan beszálltam a tök üres buszba. Emlékeim szerint a repülőgépek máshogy néztek ki, de aztán csak kiderült, hogy ez a busz fog majd engem elvinni a géphez. Hát ez is kiábrándító volt – filmekben semmi ilyesmiről szó nincsen!

          A busz leparkolt a repülő elé, amit egyébként az ablakból vizsgálva döbbentem tapasztaltam, hogy mennyire kicsi. Nem is értettem, hogy gondolták ezt komolyan – hogy az fog majd engem 10 km magasba repíteni? Na ne szórakozzunk már! Amikor felértem a lépcsőn, akkor kotorászhattam elő a már elrakott személyimet, ugyanis a stewardess ismételten elkérte azt – pedig addig a pillanatig már 3x minimum felmutattam ennek-annak. Eleve nem is lehettem volna ott, ha ezt nem tettem volna meg. Azt mondta, hogy az első 3 sor után ülhetek, ahová tetszik. De az első 3 vajon kinek volt fenntartva? A Wizz Air direkt ilyen diszkont légitársaság, oda minek raknak ilyen extra szolgáltatásokat? Olyat láttam, hogy voltak sorok, amin Premium felirat volt, ami annyit takart, hogy a lábadnak több hely volt. Mindez 3-4 ezerért, vagy valahogy így. Hát én úgy voltam vele, hogy leszarom, meddig nyúlik a lábam, de legalább egy hétig tudok mit enni. Ezeken a helyeken amúgy összesen 2 embert véltem felfedezni.

          Egy számomra szimpatikus emberke mellé ültem, akiről már első ránézésre úgy tűnt, hogy ideális barát-adag lesz a repülés idejére (barát-adag, you know, Fight Club). Hamar elmagyarázott egy-két hasznos tudnivalót, miután látta rajtam, hogy totál ideg vagyok. (Érdekesség, hogy a gép nagyjából 5 perc késéssel indult Ferihegyről, de a magyar pilóta behozta a dolgot. Ez majd a végén lesz érdekes). Amikor begyorsult a gép, és ilyen 45°-os szögben el kezdett emelkedni, miközben belepréselt a székbe, akkor azért igen erősen a fosás közelében voltam. Nem igazán lehet az első ilyen élményt mihez hasonlítani, és átélni teljesen szubjektív, de számomra mindenesetre egyszerre furcsa, bizsergető, és hányingerkeltő is volt egyben. A repülés további része viszont elképesztően unalmas volt, hiszen ugye nincs mit nézni az ablakból. Egyedül a gép nagyobb fordulásai voltak pulzusszám emelőek, de ezen kívül csak konstans búgás volt jelen. Az időt úgy gondoltam, hogy olvasással fogom tölteni, de túl érdekfeszítőnek tűntek az előttem lévő ülés hátuljában elhelyezett prospektusok. Ezekben többek között a gépen, a fel-feltünedező kocsikból megvehető dolgok voltak felsorolva. A kaják és üdítők jelenlétét még megértettem (bár horribilis árakkal rendelkeztek) viszont amitől lehidaltam, azok a különféle egyéb megszerezhető dolgok voltak. Ilyenek voltak például a parfümök, ékszerek, szeszesitalok, elektronikai berendezések. Mindezek persze elképesztő árakkal. Na most őszintén: ki a bánatos jó fenének jutna eszébe ezeket egy repülőgépen beszerezni? Mi a francér akarnám én azt ott megvenni, amikor leszállva a géppel tök simán akárhol máshol is be tudom őket szerezni, csak mondjuk lényegesen olcsóbban? De eleve ki a franc akarna borozgatni egy gépen? Kinek jutna ez eszébe, most komolyan? Nem fért a fejembe a dolog. Pláne az ékszerek, meg a karórák meg a tököm tudja még mik – azokat tényleg van, aki megveszi? Totál nem vágtam az egészet, szóval inkább próbáltam aludni, ami egyébként nem volt egyszerű, mert iszonyú kényelmetlen volt az ülés fejtámlája. Emelésnél és landolásnál a nyomáskülönbségtől viccesen hol elment, hol visszajött a hallásom, de azt tanácsolták, hogy nyeljek egy nagyot, az helyrehozza. Az út maga 2,5 óráig (időeltolódással csak 1,5 :P) tartott, ami hát vicces, ha hozzávetem a reptérre való kijutásom idejéhez, tehát kb 1900 km a 25km-hez nézve. De végül is csak megérkeztem a Ködös Albionba, ahol is…

Folyt köv.