Az 1954-es év igazán gyümölcsöző volt az angolszász íróknak, hiszen több olyan remekmű jelent meg, melyek csakhamar klasszikussá, igazi kultusszá váltak. Ilyen például Richard Matheson stílusteremtő Legenda Vagyok című regénye, Isaac Asimov Acélbarlangok remeke, vagy Fredrick Brown hírhedt, A Válasz című, megdöbbentően zseniális novellája.
William Golding azonban nem a science-fiction toposzában alkotott maradandót. A Nobel-díjas író legelső publikációja az emberi lélek kegyetlen, sötét oldalát tárja elénk.
Egy csapat iskolásfiú, és pár náluk is fiatalabb gyerkőc kerül egy szigetre, mely valahol a Csendes-óceán végtelen ölén nyugszik. A maroknyi csapat lassan organizálódik, és egy kis kompánia felkutatja a szigetet, melyről kiderül, hogy lakatlan. Később vezetőt választanak, és létrehoznak egy amolyan „mini-társadalmat”, a maguk szabályaival, törvényeivel, és szokásaikkal.
Az idill persze nem tarthat sokáig, ugyanis csakhamar érdekütközések hada bukkan fel, és a magukra hagyott gyerekek nehezen tudnak racionális, „felnőttes” döntéseket hozni. Nem tudják, hogy miként szerezzenek élelmet, hogyan adhatnának magukról életjelet, milyen úton-módon juthatnának haza, vagy hogy eleve melyik tényezőre kellene nagyobb figyelmet fordítaniuk.
A remekül megírt szereplőkkel könnyen tudunk azonosulni, hiszen mindannyiukban megtalálhatunk valami olyan jellemzőt, amely valahol az emberiség egészét lefedi. Ebben áll a regény nagyszerűsége, és időtállósága is: teljesen megérthetjük a karakterek helyzetét, hiszen mindannyian voltunk gyerekek.
Frusztráló státuszukat átérezhetjük, hiszen az egyik pillanatról a másikra egy felnőttek nélküli, néptelen világba csöppent kölykök élete koránt sem hétköznapi. Hamar menedéket kell találniuk az időjárás viszontagságai elől, tüzet kell csiholniuk valahogy, és nem utolsó sorban meg kell tanulniuk vadászni is.
De kinek kellene ezt a nehéz, véres és kegyetlen munkát elvégeznie? Készen állnak arra, hogy az életben maradásért öljenek? Képesek lehetnek ilyen fiatalon a gyilkolásra? És eközben egyre nagyobb a félelem a dzsungel mélyén rejtőző, mitikus fenevad miatt, mely rémálmokat hoz, és kételyt, irtózatot ébreszt a gyermekek lelkében. Egyre hatalmasabb lesz az a megnevezhetetlen, sötét iszonyat, mely arra készül, hogy mindannyiukat bekebelezze.
Ha megértjük, hogy mit is szándékozik Golding közölni velünk mesterművében, akkor rögtön felismerjük, hogy a briliáns cím bizony telitalálat.
Michael Kay
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.