A helyszínt nem találtuk. Megvolt a cím, az utca is, de egyszerűen nem tudtuk, hogy melyik épületbe kellene bemenni. A sarkon, ahová a cím szólt többfajta olyan épület volt, ami egészen potenciálisként hatott egy próbaérettségi megtartásához, viszont a legelsőt, amire Marosánnal tippeltünk Hudák rögtön ki is lőtte a listáról, mivel szent meggyőződése volt vele kapcsolatban, hogy az egy cipőgyár. Na jól van, gondoltuk, akkor vegyük sorra, hogy mik vannak, és kérdezősködjünk. Nagyjából fél órányi mászkálás és kérdezősködés után, melyek során egyfelől sok helyen azt sem tudták, miről beszélünk, az egyik helyen kaptunk részletes útbaigazítást. Ennek nagyon örültünk, egészen addig, míg az instrukciókat pontosan be nem tartva elérkeztünk dettó ugyanoda, ahonnan eléindultunk, azaz az ’üzemig’. „Te, figyelj, biztos vagy abban, hogy ez egy cipőgyár?” – kérdezgettük Hudákot, aki válltig állította, hogy az bizony az. Viszont ekkor már felfigyeltünk arra, hogy egyszeriben csak velünk hasonló korú emberkék gyülekeznek a közelében, illetve néhányuk pedig még be is megy oda, így Marosánnal felvontuk szemöldökünket, és megfáradt tekintettel bámultunk Hudákra. Nem cipőgyár volt.
Egyébként Adolfunk lábbelikkel való kalandja nem volt már újkeletű, hiszen gyökerei még Másodikban kezdték el növekedésüket, amikor is delikvensünk végrehajtott egy olyan műveletet, amire szerintem senki más a Földön, de még az egész galaxisban sem képes: elment egy könyvesboltba cipőt venni. Ez most így leírva nem sokat mond, tudom, de elmesélve a sztorit sem lesz sokkal több értelme, viszont elég gyakorta előjövő poén volt, így megérdemli, hogy megörökítsék. Egy napon épp a buszmegállóban várakoztunk, többek közt Hudákkal, és Brezoval. Sok idő volt még a busz érkezéséig, mi pedig eléggé hátul is álltunk, így előbbi azt mondta, hogy ő addig elmegy a könyvesboltba nézelődni. Körülbelül 20 perc múlva jött vissza, kezében egy cipősdobozzal. „Mi az isten – mondta elképedve Brezo – hát te nem a könyvesboltban voltál?”. „De igen” – mondta Hudák. „És te elmentél a könyvesboltba cipőt venni? Ezt hogy a faszba csináltad, te szerencsétlen?” „Úgy, hogy nem ott vettem!” „De hát azt mondtad, hogy odamész, hogy verjem anyádba.” „De nem ott vettem, fogd már fel, te koca, hogy az anyád nyelt volna el!” Innentől pedig már jött a szokásos, a poén viszont az évek előrehaladtával szép lassan legendává vált…
