Gondolák

S hogy a vég hírhozója mit is cipel súlyos vállain?

Dögvészt? Éhhalált? Rühes talajt, penésztengert, tetűfolyót?

Nem épp, bár a hasonlat tán erősen megállna lábain,

De Május ennél körmönfontabb volt: felülmúlt minden golyhót.

Jött, látott, s győzött! Mindenkor és mindenekfelett – eltiport!

Legendás éveket göngyölt fel diadalmámorban úszva,

S pillanat alatt elragadott mindent, mi számunkra szent volt,

Csak hogy megmutassa: erejével dacolni fölös volna.

Megadtam magam végül – nem hagyott már levegőhöz jutni ,

Vesd szememre gyengeségem, de kűzdtem ellene eleget!

Eljöttének komoly tényét kénytelen voltam beismerni -

Hisz ballagni készültem azon májusi meleg reggelen…

A napot átlagosnak igyekeztem tekinteni, ámbár

Nyilvánvaló volt, hogy erre csekély esélyem se nagyon lesz,

Reménykedtem, hogy álmos tagjaim felélénkülnek talán,

S hogy a kávébombától hányingerem elszáll messzire.

Ím eljött a második alkalom, hogy öltönybe bújhattam,

(Mondhatom ismételten egy felemelő esemény kapcsán),

Nem csíptem továbbra sem a susogó inget s zakómat.

„Hülyén nézel ki benne!” – az igazság rútul vágott orcán.