Gondolák

            Néhány nappal a sokk után észrevettem, hogy valami fura dolog megjelent a hasam bal oldalának a felső részén. „Mi a franc, bőrrákom van, úgy hogy az egész nyaramat a 3-as metróban futkározva töltöttem? Vagy mi bajom van: rothadok?” Délutánra már nagyon is krisztálytisztán úgy tűnt, hogy a foltom bizony egy egész komolyan kinéző kis herpesz volt. „Hogy mi az isten bajod van?” – kérdezhetnéd. És joggal, mert hogy én is ezt kérdeztem magamtól. „Herpesz. A hasamon. Herpesz? A hasamon? Herpesz! A hasamon! Mi a bánatos nyavalya folyik itt!?” Nem voltam teljesen tisztában azzal, hogy ez mégis hogy lehetséges, mert életem addigi 25 évével a hátam mögött, bármiféle komolyabb biológus vagy farmakológus tudás nélkül, szent meggyőzősédem volt, hogy mindösszesen két helyen jöhet létre herpesz: az ajkakon és a nemi szerveken. Ebbéli meggyőződésemet az a nap porig rombolta, ugyanis igen durván beleástam magam a témába, és kb. fél napos kutakodás után rá kellett jöjjek, hogy hülyeség az elképzelésem, ugyanis herpesz, illetve az azt okozó herpes simplex vírus bárhol előfordulhat a testünkön. Nekem például gyakorta a vizsgák okozta stressz is előhozza mindazt az ujjaimon, és leginkább a középsőkön. Mindenesetre kicsit megnyugodtam, hogy nem az ebola támadt meg, így hát tudtam mi a teendőm: egyszerűen veszek herpesz elleni kenőcsöt, bekenem a hasamat, azt majd lesz valami.

            Ebédszünetben kijöttem az irodából, és a Corvin plázában felkutattam a gyógyszertárat. Mivel tudtam, hogy mit szeretnék, és teljesen meg voltam győződve arról, hogy ami rajtam van, az herpesz, ezért mondtam is a pultnál lévő srácnak, hogy herpeszkenőcsöt kérek szépen. Megkérdezte:

„Milyen típusú a herpesze, ajakiális (esküszöm ezt mondta!), vagy genitális?”

„Háth, vicces, hogy kérdezi, de ez a hasamon van.”

Teljes csönd. Kiült az arcára a totális ridegség, és a szemein látszott, hogy még életében nem hallott ekkor orbitális baromságot.

„Hogy mit mondott, hol van?”

„A hasamon.”

„Háát az lehetetlen.”

            Na, mit lehet ilyenkor csinálni? Voltál már hasonló helyzetben? Ha nem, biztos vagyok benne, hogy egyszer leszel. Amikor valaminek utánajársz, rászánsz vagy 6-7 órát, akár egy napot is, és teljes mértékben meg vagy győződve arról, hogy az adott témáról informált vagy, erre jön valami kis faszjankó okostojás, és simán az arcodba vágja, hogy „az márpedig nem úgy van”. Volt később egy egészen hasonló szituációm, amikor ugyebár apám régi szaxofonját újítottam fel, és ahhoz kerestem olyan polírozó krémet, ami kifejezetten fémekhez való. Persze utánajártam a témának, anélkül soha el sem indulok sehova, még érdeklődni se, és hát a millió meg egy youtube videó garanciát adott arra, hogy természetesen létezik ilyesmi, mondhatni természetes módon, csak épp nálunk nem féltétlenül olyan elterjedt 1-1 adott márkanév. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek egy hangszerboltba, elvégre ott csak értenek már ilyesmihez, és megérdeklődöm, hogy mi a szitu.

            „Hát én ilyenről még nem is hallottam” – volt a válasz a legelső kérdésemre, amitől legszívesebben fel tudtam volna robbanni. „Ez biztos, hogy nem lehetséges” – volt a válasz a „meg tudnám valamivel tisztítani a szaxofonomat, hogy csillogjon?” kérdésemre. Fejbe tudtam volna rúgni a fickót. Egy teljes napom elment arra, hogy utánajárjak a témának, szent meggyőződésem volt, hogy ez igenis lehetséges, hiszen láttam is, ahogy csinálják! Csak épp nálunk az a márka nem volt kapható, akkor mi a fenét tehetnék, álljak fejen? Az eladó ekkor azt ajánlotta nekem, hogy menjek el Kecskemétre (!), mert hogy állítólag ott található magyarországon az egyetlen ember, aki ért a szaxofonokhoz. „MI VAN? Há’ menjél a faszomba te Kecskemétre, hogy roskadnál össze, buzeráns hülye gyerek. A frászér’ kéne nekem ezért Kecskemétre menjek, normális vagy, baszd meg?” – gondoltam, de inkább csak rámosolyogtam, aztán paprikavörös fejjel kijöttem a boltból. Na most: én azt a szaxofont milliószor szedtem már szét apró darabokra, és raktam is össze, rugókat is cseréltem benne, amivel ezek szerint én vagyok magyarországon a második élő ember, aki ért a szaxofonokhoz. Micsoda teljesítmény: youtuberól ezek szerint megtanulható egy egész szakma, nahát. (Amúgy ugyanez igaz a zongorahangolásra is, csak úgy megsúgom. Micsoda képességeim vannak, hát beszarok.) Viszont jónéhány elcseszett óra árán csak rájöttem, hogy igenis létezik ilyen polírozó krém nálunk is, méghozzá a Turtle Wax, ami egyébként egy autópolírizó, de bármilyen fémet is ragyogú csillogásúra tud megtisztítani. Na most nekem ez több napnyi keresésembe került, hogy erre egyrészt rájöjjek, másrészt meg is találjam (OBI - gondolhattam volna), de mindemellett legalább bebizonyította számomra, hogy nem vagyok hülye vagy őrült, ha úgy megyek oda egy boltba, hogy tudom, hogy igenis van megoldás a problémámra, mindöszesen útbaigazítást szeretnék kérni. Egy másik dolgot is megtanultam: ha az ember vesz magának egy eszközt, legyen az egy hangszer, számítógép, autó, bármi, akkor ahhoz értenie kell, mert ha egyszer elromlik, akkor ilyen balfaszok kezei közé fogja bedobni azt!

            Térjünk vissza a gyógyszertárhoz. A kiscsávó egy nanoszekundum alatt felbaszta az agyamat, és nem volt hajlandó ideadni a gyógyszert, mert hát ő megmondta, hogy nekem nem herpeszem van, hát higyjem már el, hogy ő jobban tudja, nem igaz már, hogy mit képzelek én, hogy esetleg jobban tudhatom, mint ő. Én nem fogtam fel, hogy létezik ilyen, hogy kérsz egy gyógyszert, és nem adják ide, mert nem hiszik el, hogy tényleg magadon hordozod a betegség tüneteit. És akárhogy győzködtem, hogy ember, herpesz az bárhol a testen előjöhet, elhiszem én, hogy maga a farmakológus, de erősen kétlem, hogy a tegnapi napon eltöltött volna legalább hat teljes órát csak ennek az egy témának az átkutatásával, ő csak azt hajtogatta, hogy az márpedig nem lehetséges, mert a herpesz az vagy az ajkakon, vagy a nemi szerven jön elő, és kész. Na, ekkor szakadt el a cérna:

            „Jól van, idefigyeljen, maga nagyon okos ember: menjen el azért a rohadt herpeszkenőcsért, rakja le ide a pultra, én meg kifizetem, aztán többet nem kell látnia a fejemet!”

            „Ja, hát maga biztosan jobban tudja, hogy az herpesz, végülis csak én vagyok a gyógyszerész.”

            „Hát igen, jobban tudom, mivel, hogy rajtam van!”

            „Azt még attól nem tudja.”

            „Itt van már?!”

Még az a szerencsém, hogy tényleg elég szarul voltam a néhány nappal korábban történtek miatt, - hisz enni sem nagyon tudtam, a gyomrom is egy roncs volt -, mert még egy mondatot szól a kiscsávó, és kirángatom a pult mögül azt a kibaszott arrogáns hülye fejét. Nem tudom egyébként mit szólt volna, ha vizsgaidőszakban bemegyek és felmutatom neki a középső ujjamon lévő herpeszt, hogy „na, kisköcsög, akkor ez most micsoda: a szám, vagy a faszom?”

Később aztán amúgy beszéltem nővéremmel és elmondtam neki a történteket, illetve a problémámat, és ő azt mondta, hogy természetesen elhiszi ezt nekem, ugyanis neki is volt már ilyene, és most figyeljünk: ezt egy extrém stresszhelyzet alakítja ki (jelen esetben árulás), tehát bármikor, bárhol előjöhet, de szerencsére nem komoly, és ugyanúgy elmúlik, mint az ajkakon előjövő. Viszont az egyetlen, de igen jelentős szépséghiba, hogy ez nem gyógyul be csak úgy nyom nélkül, mint az ajkakon lévő, ugyanis, ha ilyen méretben megjelenik valahol a testen, akkor az bizony heget hagy maga után, nagyjából olyat, mint egy kissebb fokú égési sérülés. Vagyis nekem életem végéig ott lesz a nyoma annak a traumának, ami rögtön szeptember elején ért. Hát, erősen kétlem, hogy az illetőnek, aki mindezt okozta, bármiféle hasonló tünete előjött volna. Bár nem tudhatom, mindenesetre a herpeszemet nem hitte el.

Michael Kay - A S.U.L.II.