Gondolák

Viszont maga a tárgy megrövidítette az életemet. Pedig még a könyv, ami a kurzus alapjául szolgált is teljesen rendben volt. Már hogy ha annak nevezhetünk egy majd 800 oldalas könyvet, amit szimplán „Bevezetés az algebrába” -ként neveztek el. „Egy ekkora könyv, és ez még csak a bevezetés, most szórakozol velem?” – volt az általános véleményünk vele kapcsolatosan, és egyébként annyira tömör volt néha az anyag, hogy gyakran azzal szórakoztuk el az időt, hogy a névjegyzékhez lapoztunk a hátuljára, és azon röhögtünk, hogy milyen abszurd, vagy hülyén hangzó, de nagyon is létező matematikai kifejezések vannak oda leírva, mint például az önindukció, önadjungált, nilpotens, homomorfizmus, csoporthatás, ferdetest, főideál, koatom, Goldbach-sejtés (sejtelmes), kongruenciaszelídítés (!), majdnem egyszerű csoport, óriás-törpe elv, rezultáns (ez szinte a Star Trek-ből van), szindróma, szubdirekt részalgebra, szürjektív függvény, testbővítés (hízás?), torziómodulus, valódi ideál, valósan zárt test (baszki, tényleg be van zárva, értsd már meg!), varietás, végtelen leszállás (soha nem ér földet a gép?), zérógyűrű (nem veszlek el, bázd meg!). Egészen addig könnyesre röhögtem magam ezeken, amíg el nem jutottunk az anyagban hozzájuk. Rögtön el is szállt az egésznek a varázsa a büdös picsába!

            Ami viszont kifejezetten tetszett, hogy a könyv írója, Mr. Kiss, nagy Lem rajongó volt, és így az tele volt idézetekkel, ami számomra kifejezetten üdítő volt, pláne a Kieriáda után. Ráadásul a könyvet magát is Lemnek címezte, szóval nekem emiatt nagy respect ment felé. De persze a tárgy teljesíthetőségét ez nem segítette nagyon elő, attól még a tananyag durva volt és kegyetlen. Nyilván mindez akkor történt, ha mondjuk olyan gyakvezetőt fogtál ki, aki szigorúan osztályozott. Nekem az előadásvezető tartotta, de sikerült belebotlanom egy csajba, akinek az a bizonyos TUDJA, és nála ő simán 5-ös lett. Pedig nem igazán tűnt úgy, hogy a lány olyan kifejezetten zseni lenne. Ezt bizonyítandó rögtön rá is kérdeztem, hogy „figy, ha már 5-ös voltál, akkor biztos tudod ezt: mi az a Kramer-szabály?” Hát persze, hogy fingja nem volt róla, amitől én még inkább csak fel tudtam volna robbanni, mert hogy ez a tananyag része volt, és egy 5-ös tanuló hogy a francba nem tudta ezt, míg én, aki ott szenvedett ezzel a szarral a kettesért mindig mindenre tudtam a választ? De itt előjött persze egy elég nagy probléma, amivel később is mocskosul nagyokat szívtam, mert rohadtul nem volt mindegy, hogy ki tartotta a gyakorlatodat! Istentelenül frusztráló volt ez is, így a Krémör csaj nem igazán váltotta ki belőlem a szimpátiát. Ő még később előjön a történet során.

Michael Kay - A S.U.L.II.