Gondolák

Harry Potter és a Főnix Rendje

1.A borító

               Oké. Csak ennyi, oké. Ez a borító oké. Nem „baromi jó”, vagy „elképesztő” esetleg „iszonyatos”, csak így, oké. Egyébként látni lehet, hogy itt is borvirágos az orra hősünknek, de nem lehet látni, mert minden KÉÉÉÉK. De miért éppen kék? Tudja a franc. Semmi köze nincs a könyv tartalmához, ennyit elárulhatok. Egyébként is a FŐNIX Rendje, nem is értem: ez a madár egyébként is LÁNGOL, tehát elvárná az ember, hogy minden vörös legyen, nem? Egyébként pedig, ha visszaemlékszem kamaszkoromban, amikor kijött ez a könyv - 2003-ban - akkor úgy gondoltam, hogy itt valami elképesztően izgalmas, és misztikus dolgokról lesz szó, amit a könyv címe, és hátsó borítóján lévő szöveg előrevetít - ene. De itt valami olyasminek a csapdájába eshet bárki, mint Sir Arthur Conan Doyle A sátán kutyája című regényével kapcsolatban. Ugye a címből valami jóféle dark fantasy-t sejtenénk (vagy komolyan, csak én?), viszont nyilván erről szó nincs. Hát itt is valami ilyesmiről van szó…

2. Könyv vs. Film

            Amikor 2007 júliusában láttam a filmet a moziban, akkor kicsit vegyes érzésekkel jöttem ki a teremből. Először is a film nyitójelenete szerintem a legjobbak között van. Szerintem nagoyn hangulatosra sikeredett, és külön tetszett, hogy a miliő amolyan keserédes volt. Mert ugye később a hangulat csak depisebb lesz - ami persze nem baj. Ugyanez a könyvben elképesztően bagatell, és unalmas volt. Nem tudom elégszer kifejezni, hogy mennyire totál másfajta hangulata van a filmeknek, mint a könyveknek. Nem általánosságban értem nyilván, hanem most konkrétan ezzel a sorozattal kapcsolatban (habár, Gyűrűk Ura, EHÖMM). Mert voltak olyan részek, amik kifejezetten rosszul voltak megoldva a filmben. Példának okáért, hogy a Halálfalók tudtak repkedni. Ez ugye az utolsó könyvben egy nagy „poén” volt, hogy Voldemort képes volt rá, emiatt össze is szarta magát Mundungus. Később Piton repkedésén is „elborzadtak”. Mert ez valami különleges dolog volt. Nyilvána filmbe kellett a látvány, és ezért volt ez integrálva már hamarabb.

            A végső csata Dumledore és Voldemort között a filmben baromi jól nézett ki, és végső soron minden eleme logikus is volt. Na most a könyvben ez elég torzszülött volt, mert voltak benne lebegő szobrok, meg a főnix is előkerült, meg meg is halt, meg ááá, totál kaotikus volt az egész. Követni is nehéz volt. De legalább fény derült arra, hogy miért is nem használták később semmiféle célra az időnyerőket: mert hogy a minisztériumban mind megsemmisült. Ez ugyan felold egy logikai problémát, de igazából mégsem. Az időnyerő ötlete, úgy ahogy van egy koncepció, amibe nem érdemes tudományos szempontból belegondolni, mert csak felidegel.

            Ami a filmben elképesztően ciki jelenet volt, az a kentaurok vs. Umbridge, öhm, „csata”(?) volt. Az olyan volt, mint egy tökön rúgás, de tényleg. Beindul egy ilyen epikus zene, és aztán paff, nem történik semmi, hanem vége van. A könyvben valami kis akció azért volt. Ami külön figyelmet érdemel, azok a mesterien megkomponált zenék. Ennek a filmnek zseniálisan jó soundtrackje van! Nicholas Hooper tud! Persze nem beszélhetünk egy Steve Jablonsky-féle Transformers über-epikusságról, de szerintem nagyon jól illeszkedtek a zenék a filmhez.

            Természetesen itt is a filmnek megy a pont – a könyvet ismételten csak indokolatlanul - néhol fárasztóan – hosszúnak találtam.