Gondolák

          Mostanság a péntekeket, mint a „nagy relevációk napjai” -ként élem meg. Nincs is ezzel gond – pár hipergeometrikus eloszlás itt, néhány (száz) tucat másodrendű (in)homogén lineáris differenciálegyenlet amott, és máris kerül az agy olyan állapotba, amire bőven ráfér egy-egy nagyobbacska felismerés. A mai napon azt hittem, hogy egy paradoxonra jöttem rá - aztán kiderült, hogy mégis.

             „Mi az, hogy egyenes?” – merült fel bennem a kérdés valószínűségszámítás óra kellős közepén. Persze mi máson is járna az ember esze egy olyan órán, ahol semmi effélékről nincsen szó. A kérdés már a szünetben el kezdett fene mód gyötörni, ezért gyors le is írtam a gondolatokat, amik eszembe jutottak a kérdés kapcsán. A leginkább a következő dolog érdekelt: „a világ legelső vonalzója hogyan készülhetett el, ha a berendezés (öntőforma például) megszületéséhez szintén elengedhetetlen kellék volt egy vonalzó?”. Másként fogalmazva: honnan jöttek rá, hogy mi az az egyenes, ha nem volt semmihez sem viszonyítható? A természetben sehol nem található „tökéletesen” egyenes vonal. Mi van akkor, ha jó pár ezer évvel ezelőtt az egyenes az igazából nem is egyenes volt, mert azt épp egy fának a szárához viszonyították (hiszen az ember minden ötletét a természettől „lopta”). Egyértelműen kellett valamiféle prototípus, de hol kezdődhetett el a folyamat?

            Két pont között a legrövidebb távolság az egyenes. Legalábbis a három dimenziós Euklideszi térben, azaz abban, amiben élünk. Ha lerajzolok két pontot, és szabad kézzel összekötöm, akkor világosan adódik, hogy az nem egyenes, csak hasonlít rá. Ahhoz, hogy rendes egyenessel kössem össze, szükségem van egy vonalzóra. És ha nincs? Hát készítenem kell egy berendezést, amely majd összedob nekem egyet. De hogy csinálom ezt meg vonalzó nélkül? Honnan tudhatták azt régen, hogy mi az az egyenes, ha nem volt senkinek se vonalzója, nem volt példa a szemük előtt? Erről a Mátrix azon jelenete jut eszembe, amikor Neo-t kihozzák a Végtelen Mezőkről, és életében először eszik igazi ételt. Az izgága Mouse ekkor fejti ki elméletét arra vonatkozólag, hogy vajon miért emlékeztet minden a csirke ízére. Azt hozza fel, hogy a gépek alkotta virtuális világban minden mesterséges, így az ízek is, de azt biztosan nem tudhatták, hogy milyen ételnek milyen íze lehetett konkrétan, és éppen ezért aztán mindennek csirke íze van. Hogy jön ez most ide? Hát felmerül a kérdés: honnan tudhatták azt régen, hogy létezik egyáltalán egyenes, ha még sosem láthattak olyat a természetben?

            Általában egy dolgot azért sikerül rekreálni, mert hozzá hasonlóval ikerül valahol szembetalálkozni. Nyilván egy egyenest nem nehéz megalkotni, ha tudjuk, mit is szándékozunk létrehozni. Megkaptam a választ a kérdésemre (fogsz két szeget, levered, és a kettő közé húzol egy madzagot – ennyi. Kiábrándító, de igaz. Ráadásul így már körződ is van.), nem erről van szó, de engem inkább az érdekelt volna, hogy vajon mi késztethette az első embert, hogy meghúzza az első egyenest. És mi lehetett a viszonyítási alapja? Azért gondoljunk csak bele, hogy ez legalább bírt akkora jelentőséggel, mint a tűz megszelídítése, de valahogy mégsem jön elő sehol sem ez a kérdéskör. Persze az is lehet, hogy ez igazából senkit nem is érdekel, és valszám órákon én is jobban járnék, ha az óra anyagára koncentrálnék. De ez már egy másik történet...

Azért hiába no: az emberi kreativitás csodára képes.