Gondolák

            E havi alkalommal a vegetáriánus konyha kedvelőinek kedvezünk kendőzetlen kedélyességgel. Nem megyünk el tüntetni PETA-rendezvényre, mindösszesen étkünket igyekszünk javarészt zöldségekből, javarészt olcsón, és javarészt gyorsan elkészíteni.

            Kezdjük ott, ahol kezdeni szokás: az ősrobbanásnál. Hát, vagy ezt talán inkább hagyjuk meg a „virsli a mikróban” fejezethez. Na, akkor inkább a hozzávalók n személyre, ahol n egy olyan természetes szám, hogy bla bla bla, hisz tudjátok. Ez alkalommal nincs megkötés: megcsináljátok és kiderül, hogy hány személyre elég. Lehet, hogy csak egyre, de lehet, hogy akár öten is jól laktok végül. Máris micsoda misztikumok övezte irományt kaptok kézhez – recept, és detektív-történet, two in one!

            Eledelünk két részből áll: tésztából, és a belevaló finomságokból. Előbbihez szükségünk lesz fél pohár lisztre (akár lehet teljes kiőrlésű is), ugyancsak fél pohár kukoricalisztre (nyilván előbbi búza lenne), 1 dl vízre, 1 dl tejre, 2 evőkanál olajra (több csak abban az esetben, ha munka közben megunjuk az egészet, és szeretnénk rálépni), csipet só, és talán egy tojás, de ez fakultatív. És hogy mi kerüljön bele? Hát itt igazából rátok van bízva a dolog – mehet bele bármilyen zöldség! Gomba, de csak ha nem túl goromba, káposzta, ha rendesen meg van hámozva, borsó, de nem kell egy egész korsó, erős paprika, melytől beájulna Papp Rita, vörösbab, elvégre ebből sem lesz kebab, vagy egy kis hagyma, el ne kapjon a tavaszi nátha. Itt szabad a vásár, de tényleg. Viszont amit még érdemes fejben tartani, hogy távol-keleti étek lévén elengedhetetlen, hogy beszerezzünk hozzá valami nyomokban keleti kultúrához köthető kiegészítőt, mint mondjuk a szójaszósz. De ezen kívül szóba jöhet még a ketchup vagy borecet. Sokat tud ez dobni rajta, majd meglátjuk!

            A tészta anyagait össze kell keverni, és a kapott elegyből palacsintát sütni! És ennyiben készen is volnánk, ha épp a „hogyan süss palacsintát” receptet olvasnánk. Viszont akik figyelmesen megnézték a címet, azok könnyen rájöhetnek, hogy most nem erről szól a fáma. És egyébként is: eleve sokkal vékonyabb tésztákat kell kisütnünk! Máskülönben lesújt ránk a konyhaművészet villámistene, Thorma, a kulináris élvezetek szakértője, Hurka, a beszólások mestere, Irony Man, és vezetőjük, a páratlanul sokoldalú Gasztronómia Kapitány! Na, de ha sikerült a tésztákat úgy kisütnünk, hogy lehetőleg a konyha is egy darabban maradt, akkor először is nyugodjunk meg, üljünk le, pihenjük ki a fáradalmakat. Ha ez megtörtént, akkor hadd mondjam el, hogy igazából a tésztát eleve nem is feltétlenül kellett volna megcsinálnunk, mert hogy használhattunk volna helyette réteslapot is. Na de most komolyan, emberek: azokat mégis ki szereti megenni? Olyanok, mint egy darab papír. Bár embere válogatja, de a fent említett csapat - azaz a Bundaállók - kifejezetten ellenzi. És velük nem érdemes szórakozni, mert ripsz-ropsz bepaníroznak.

            Ha még sohasem pároltunk zöldségeket, akkor eléggé meg fog lepni minket az itt soron következő jó néhány sor. De vagyok annyira jó fej, hogy nem rögtön a mélyvízbe dobással operálok, ezért hát elmagyarázom a kezdeti lépéseket. A zöldségeket először is pucoljuk meg. Miért mondom ezt? Mert itt elgondolkozhatunk legalább azon is, hogy biztosan akarunk-e belerakni olyan macerával járó dolgokat, mint répa, zeller, vöröshagyma, vagy akár a gomba. Persze magunkkal szúrnánk ki, ha épp utóbbi kettőt hagynánk ki, de ha a gyors megoldások hívei vagyunk, hát egye kánya, ezeket mellőzhetjük, és mehet bele az, amit elég csak megmosni és felaprítani, mint mondjuk a paprika, uborka, paradicsom, retek, salátafélék, konzerv kukorica, póréhagyma, ésatöbbi. Mindig az a lényeg, hogy tudjuk mit is akarunk csinálni, és akkor túl nagy bajunk nem lehet. Elvégre ez nem egy analízis ZH, szóval ne görcsöljünk.

             Nem nehéz ezután a zöldségeket kevés olajon kicsit megugráltatni, miközben folyamatosan nyomatjuk rájuk a fűszereket, mint só, bors, curry, és természetesen szójaszósz. Később, amikor már úgy látjuk, hogy egészen ehetőek, és nem túl kormosak a zöldségdarabok, akkor megvárjuk, míg kicsit lehűlnek, megpihennek, ahogyan mi magunk is. Egy hideg ital nyugodtan belefér. Ha megvagyunk ezzel, akkor nagyjából egy evőkanálnyival rárakunk egy tésztára, majd azt két oldalról feltekerjük, nagyjából úgy, ahogyan a káposztalevelet töltik. Hiszen csak tudjuk már, hogyan készül a töltött káposzta! A lényeg, hogy a széle alul legyen, mert ha egy kicsit áll, akkor hozzátapad, és a sütésnél nem nyílik szét. Ugyanis itt jön a végső felvonás: a tekercset olajban minden oldalról kicsit megsütjük, ezzel fenséges kompozícióba egyesítve egész munkánkat! Az elkészült remekmű ízlés szerint kiegészíthető akármilyen mártással, öntettel - ez már igazán, de tényleg ízlés kérdése. Bon appetit!