Gondolák

          Ha ugyan nem is valljuk be önként, de mindannyian valamiféleképp idő-addiktok vagyunk. Ez persze nem csoda, hiszen egész életünket ez a fizikai mennyiség szövi át, és létezéséről tudomást sem venni igen nehéz lenne, hiszen nap, mint nap az arcunkba tolja magát őfelsége (kivéve ugye a las vegasi kaszinókban, melyek chronofóbiásoknak erősen javallt helyszínek - egy darab óra nincs bennük). Nyilvánvaló (én megelőlegezem a bizalmat), hogy nem direkt csinálja a drága, de hát természetéből adódik, hogy figyelemfelkeltő hatással bír az élőlényekre. Mivel folyamatosan jelen van, nem árt, ha kiismerjük természetét. Éppen ezért hasznos, ha van mivel mérnünk őt. Azonban egyáltalán nem mindegy, hogy mivel tesszük ezt.

          Az emberiség a napórákkal kezdte el az idő múlásának szemléltetését, és mérését, ám ez természetesen nem volt alapjaiban megbízható, hiszen az egész rendszer azon alapult, hogy a miféle inerciarendszer szerint dolgoztunk. Igen hamar (hát valszeg. még aznap) előjött az is, hogy este például nem nagyon tudtak vele mihez kezdeni, ami hát nyilvánvaló probléma. Ez már igen hamar előjött, de később jöttek aztán mindenféle kopernikuszi fordulatok, miszerint a Föld nem lapos, hanem ilyen gömbszerű valami bigyó, bár vannak, akik ezt még ma sem hiszik el, de ez mindegy. A lényeg, hogy valamiféle megoldás kellett ahhoz, hogy egységessé, és egyszersmind használhatóvá tehessék az időmérést. Na persze a karórák ekkor még tervben sem voltak – és a minőségi idő fogalma sem jöhetett elő.

          A legelső mechanikus órát valamikor 1275-ben tervezte egy olasz szerzetes. Miért pont egy szerzetes? Neki biztos rengeteg IDEJE volt ilyesmire. ÉÉÉrtitek. A világ legrégebbi óráját 1386-ban építették, és még ma is működik az Egyesült Királyságbeli Salisbury Katedrálisban. Nem rendelkezik számlappal, hanem minden órában üt egyet a harangján. Na most innen igazán csak egy lépés volt, hogy a templomok tornyaiba belekerüljön egy valamivel összehangoltabb szerkentyű, amely már rendesen mutatta is, hogy épp mennyi az idő. Ennek persze megvolt a maga hátránya: általában kevés embernek fér el a zsebében egy falusi templom. Hogy aztán milyen átmenet történt a két dolog között arról fogalmam sincs, de elégedjünk meg annyival, hogy az ember szép lassan eljutott a KARÓRA megalkotásáig.

          Én őszintén szeretem a karórákat. Mindig is éreztem egyfajta mélyről jövő passiót az emberiség ezen páratlanul hasznos találmánya iránt. Nem összehasonlítható semmi egyéb időmérő eszközzel. Nekem nem régóta van karórám, de még gimiben kaptam egyet, és nagyon elkapott a varázsa. Persze akkor még csak egy kis gagyikát, amit el is csesztem, majd lett egy másik is, amire jobban vigyáztam. Azonban volt ezekben egy közös: mindkettő elemmel működött. Na most ez csak és kizárólag addig zavart, míg nem lett egy automatám. A 20. század első felében még mindenkinek csak ilyenje volt. Ez testesítette meg az eleganciát, a kényelmet, és presztízsnek sem volt utolsó. Aztán jött a digitális forradalom, és elvesztette értékét. Könnyű volt előállítani digitális órákat, hiszen sokkal könnyebben pótolhatóak, és szerelhetőek voltak – nem voltak benne nagyon mozgó alkatrészek. Az automata órák manapság elképesztően ritkák – ehhez sajnos az járul hozzá, hogy drágák. De ennek egy oka van: ma már szinte SENKINEK nincsen órája. Minek is lenne, ha egyszer ott a telefon, az iPad, vagy akár egy mp3 lejátszó? Mindenhol meg lehet tudni, hogy mennyi az idő, nem kell már ehhez óra. AZONBAN ha mégis látni valakin órát, akkor az ilyen undorító színes szilikon-szar, böhöm nagy digitális kijelzővel, meg szétrohadó szíjjal, amik némelyike DRÁGÁBB, mint egy automata! Vagy valami csilli-villi ékkövekkel kirakott elemes nyavalya, ami próbál úgy tenni, mintha automata lenne, de hát igen rosszul. Ez minden csak NEM MINŐSÉGI IDŐ.

          Egy valódi óra automata szerkezettel van ellátva, hiszen csakis így őrzi meg igaz valóját: az emberiség által alkotott berendezés, mely precíz mechanikájának köszönhetően segít mérni, és érzékelhetővé tenni az idő múlását nap, mint nap. Ez egy roppant kifinomult találmány! Persze most jön: „dőőő, de hát nekem nincs pénzem ilyen izére annyit kidobni, amikor ott a telefonom, ami 100x jobban mutatja azórát”. De nem mindegy ám az, hogy az elegancia miben nyilvánul meg. Egy órától persze nem leszünk kékvérűek, ez tény, de a korabeli idők szellemét megőrizhetjük általuk, még ha csak kis mértékben is. Az is sokkal egyszerűbb, hogy nem kell folyamatosan a zsebünkben kotorásszunk, ha kíváncsiak vagyunk rá épp mennyi az idő, és az is lényegesen egészségesebb, ha nem kell folyton a telefonunktól függenünk. Így is éppen elég időnk megy el haszontalan tevékenységek űzésére(köhm)...

          Lényegesnek tartom, hogy mindenkinek legyen egy automata karórája. Nem azért, hogy felvághassunk vele mások előtt, hanem hogy tiszteletben tartsuk eme remek találmány nélkülözhetetlenségét, és tekintélyét. Hogy egy szeletet a múlt eleganciájából és bájából megőrizhessünk, tisztelegve a nagy öregek előtt, akik kemény munkával megalkották ezt a kiváló szerkezetet.

Ez volna az idő. Hogyan lesz ebből minőségi idő? Csupán azon múlik, hogy kinek a társaságában töltjük azt el.