Harry Potter és a Tűz Serlege
1. A borító
Sóhaj. A baloldali Victor Krum, és a jobboldali Cedric Diggori baltával faragott arca még csak hagyján, de Harry most már le se tagadhatná, hogy az alkohol mellé a füves cigit is kombinálja. Na jó, nem is akarok többet mondani erről – lényeg, hogy ezzel sem mernék felszállni a villamosra, semmi pénzért sem.
2. Könyv vs. film
Nos, el kell mondjam, hogy a negyedik rész szerintem minden idők egyik legborzalmasabb filmjei között szerepel, mert a végét leszámítva szenvedés az egész, de még így is jobb, mint a könyv. Itt volt az az érzésem, hogy a Két Torony könyv Helm szurdoki csatáját élem újból. Hogy a filmben egy grandiózus, epikus küzdelem mennyire el van baszarintva az eredeti, írott verzióban, lényegében egy legyintéssel elintézve - ami elkeserítő. Például amikor Harry a sárkánnyal „vívott”, annál konkrétan ledöbbentem, hogy milyen bagatell volt a megvalósítás a könyvben. A labirintus pedig… pf… hát hol volt a feszültség, vagy izgalom érzése – leginkább a béka feneke alatt. 10 oldalban le volt írva az egész. Pár aprócska kis feladat (a szfinxes egyenesen szánalmas volt!). Semmit nem tett hozzá a filmhez – semmiféle plusz infót nem adott, de ha meg mégis, akkor az tök felesleges, és hasznavehetetlen volt, és a filmben amúgy is tökéletesen érthető volt minden.
A könyv terjedelme egy hatalmas kamu: az a 700 oldal teljes mértékben irreális. De ebben legalább volt már 1-2 poén, amit megmosolyogtam, ami azért haladás a többihez képest. Viszont első 100 oldalt teljesen elhagyhatónak éreztem, de tényleg: semmi plusz infó, valami poén, esetleg érdekesség. Én úgy gondoltam, hogy a filmekből sokat kihagynak, mert hát vastag a könyv, nem lehet jól adaptálni, de szó nincs erről. Jó, persze, tudom, gyerekkönyvekről beszélünk, meg lehet az is közrejátszik, hogy a filmeket hamarabb láttam, mint hogy a könyveket olvastam volna, de ennek ellenére nem mondhatja azt senki, hogy a 3. részben Harry legelső repülése a hipogriff hátán, vagy amikor a 4.ben a sárkány üldözi nem voltak sokkal jobbak, mint ahogyan a könyvben voltak megvalósítva. Ráadásul a harmadik próba egy az egyben a Helm szurdoki csata volt: észre sem vettem, és már vége volt. Nem is az, hogy izgulni elfelejtettem, de mintha nem is lett volna semmi. Ezeknek a végén csak röhögni tudtam, lényegében. Valahogy az egész könyvön végigment egy „ez az olvasó egy idióta” gondolatsor, ami azért nem olyan, hej, de jóindulatú. A házimanós melléksztori baromi idegesítő volt! Az minek kellett bele, nem értem. Viszont az utolsó 100 oldal nagyszerű volt! Az előtt le a kalappal! Bárcsak az előtte lévő 600 is olyan lett volna…
A filmnek megy a pont, de csak az utolsó fél óráért.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.